Minap beszélgettem egy ügyfelemmel, és megdöbbenéssel vettem tudomásul, micsoda dilemmák között hánykolódik éjszaka az ágyában. Van egy értékesítési vezetője, aki kb. 700e ft-ba kerül neki havonta, és még annyit sem teljesít, hogy megtermelje saját bérköltségeit, mégis a cégvezető hónapok óta azon dilemmázik, hogy mit csináljon ezzel az emberrel?
Kirúgni azért nem meri, mert válság van, és nem akarja, hogy ilyen nehéz gazdasági helyzetben a munkatársa munkanélkülivé váljon!?
Abba persze nem gondol bele, hogy az értékesítési vezetője miatt cége a csődhelyzet szélén táncol, így veszélyezteti 25 másik ember és közvetve család egzisztenciáját. Jó kérdés, hogy mi a fontosabb, egy nem teljesítő ember lelkének megóvása tettei következményétől, vagy 25 másik jól teljesítő munkatárs és családjaik érdeke?
Elég gyakori vezetői dilemma ez, és már írtam róla korábban a “Zéró tolerancia!” című blogomban. Emlékeztetőül:
„Válság esetén szigorítsa meg cégében a fegyelmet!
Ráadásul kezdje saját magával, azaz ha már költséget csökkent, akkor keresse meg a leggyengébb láncszemet, a leggyengébben teljesítő munkatársát és váljon meg tőle!
Ne nézze el tovább a reménytelen próbálkozásokat, a végláthatatlan magyarázkodásokat, hogy mit miért nem lehet megcsinálni! Válság esetén váljon meg azoktól, akikkel kapcsolatban már régóta dilemmázott, hol ki akarta rúgni, hol nem. Most ne “tököljön”, váljon meg tőle!”
Az igazság az, hogy nem kell válságnak bekövetkeznie ahhoz, hogy ne nézze el a nem teljesítést. Egy vezetőnek „békeidőkben” is az a legfőbb feladata, hogy olyan csapatot építsen fel és működtessen, amelyben mindenki teljesíti az elvárásokat. Nem kell utálni azokat, akik nem tudnak megfelelni az elvárásoknak, de pont a többiek érdekében egy bizonyos türelmi idő után meg kell válni tőlük.
Érdekes módon sok cégvezető annyira képes emberekhez ragaszkodni 10 évvel korábbi érdemeik miatt, hogy volt, akinek már könyörögve javasoltam, ha már ennyire segíteni akar az illetőn, akkor csináljon inkább egy alapítványt, rakja át oda és kapja meg a fizetését a semmiért.
Csak a cégben ne legyen, mert egy nem teljesítő ember az egyik legnagyobb motiváció romboló a jól teljesítők számára, így nemcsak a fizetése a veszteség, hanem a jól teljesítők motiváció és teljesítményvesztesége is. Ez nyilvánvaló, mégis 10 cégből 8-ban garantáltan találok ilyen embert egy átvilágítás során, és így néhány nap alatt megtérül a munkám ára (ez ügyben a közeljövőben készülök valamire).
Ön szerint megéri?
The post Megdöbbentő vezetői dilemma! appeared first on Vállalkozásfejlesztés és HR blog.
